22.rész

Sziasztok.:)
Nagyon mérges vagyok magamra. Bocsánatot kérek amiért nem tudtam újabb részt hozni, csak sajnos nem volt valami rettentő sok időm. De mostantól ez nem így lesz.:)
Nem húzom tovább a szót.


*Harry szemszöge*


Istenem az orvosok még mindig nem jöttek ki..Vajon Túl fogja élni? Vagy nem?.... Ebbe bele se merek gondolni mi lenne akkor...akkor ha nem...ha nem éli túl.
-Haver, hidd el minden rendbe lesz. Ne aggódj Kate miatt. Fel fog épülni.-nyugtatgatott Loui.
-Én bízom benne.. de mi van akkor ha mégse? Ha már nem bírja a szíve. Ha feladja az egészet.És..és..és meghal.
-Harry ezt most nagyon de nagyon gyorsan verd ki a fejedből..nem halhat meg..előtte még meg kell ismernie engem.-próbált viccelődni,ami jelen pillanatban nem jött össze.
Nem volt erőm ahhoz hogy bármit is mondjak neki. Be kell valljam amióta Kate eltűnt szinte nem aludtam semmit így eléggé fáradt vagyok. Egy kávé jól esne.
-Lou elmegyek inni egy kávét.
Felálltam és elindultam.
 Bedobtam a pénzt megnyomtam a gombot majd hatalmas üvöltözésre figyeltem fel.
-Harry,Harry. Kate, Kate életben maradt.-szavai hallatán a szemeim kikerekedtek a szívem hevesen vert. El sem tudom hinni.
-Igen. Végre. Köszönöm Istenem.-ordítoztam.
-Gyere az orvos elmond mindent.-húzott magával.

-Mr.Styles. Jó hírem van az ön számára. A barátnője. Életben maradt.
-Köszönöm. Köszönöm doktor úr.
-Ez a dolgunk uram. De viszont arra számítaniuk kell hogy, a felépülése nagyon sok időt vesz igénybe. Mivel a sebhely és a szívleállások elég súlyos dolgok.-tájékoztatott minket.
-Értem.És még egyszer nagyon hálás vagyok önöknek.És még egy kérdés mikor lehet bemenni hozzá?
-Még kómába van. De azon kívül bemehetnek hozzá.
-Oké.
Elindultunk a kórterembe.
Louis egész végig a sarkamon lépkedett.
Mikor beértünk egy nem mindennapi látvány fogadott.
Kate fekszik az ágyon a rengeteg cső pedig lóg ki belőle. Egy könnycsepp gördült ki az arcomon.
-Harry. Minden rendben?
-igen. Minden oké. Csak egy kicsit elérzékenyültem. Tudod elméletileg minden az én hibám volt. Minden. Ha odafigyeltem volna rá..akkor nem lenne ez.
-Figyelj ne magadat hibáztasd. Minden rendbe lesz csak légy türelmes.
-Az leszek.
Még mindig nem tudom felfogni hogy végre életben van. És itt lehetek mellette foghatom a kezét, csak reménykedek benn hogy Ő érzi az érintésemet.
Azt szokták mondani hogy akik alszanak vagy éppen komába fekszenek ők is éreznek mindent. Még mikor kicsi voltam mindig anyával aludtam mert féltem a manóktól és az ufóktól. És mondta anya hogy mikor megfogta a kezem és aludtam akkor mintha rámosolyogtam volna. Tehát akkor valamilyen szinten érezheti azt ha egy puszit adok neki vagy valami hasonló. Ránéztem a falnál alvó Louisra aki elég vicces pózba volt. A lábai a kezénél voltak a feje pedig a másik oldalán volt. Halkan kuncogtam rajta. Nekem is kéne egy kicsit szunyókálnom. Nem árt meg. Leültem a falhoz és becsuktam a szemem. Így nyomott el az a bizonyos álom.

*

Arra keltem hogy valaki a nevemet mondogatja. Az a valaki Louis volt. 

-Lou. Nem hagytál volna aludni?

-Nem mivel az orvosok fontos hírt mondtak.

-Tényleg mit?

-Katet ma megpróbálják felébreszteni mivel kómába is van meg az altató hatása még nem ment el. És lehet hogy csak az utóbbi miatt nem ébredt még fel. 

-Jujj ez remek hír.-húztam mosolyra a számat.-Hozol nekem egy kávét?

-Persze. De vissza ne aludj.

-Nyugi nem fogok.

Most tényleg úgy érzem hogy boldog vagyok. Már csak az kéne hogy Kat és felébredjen és boldogan éljünk. Az nagyon jó lenne. 

-Meghoztam a kávédat.-adta oda a poharat.

-Kösz.

*pár óra elteltével*

Az orvos jelent meg az ajtóban.

-Kérem fáradjanak ki. MEgpróbáljuk felébreszteni.

-Rendben doktor úr.

Kisétáltunk és leültünk a kórteremmel szembeni szabad helyekre.Loui az egyik idős néni mellett szerzett magának egy helyet.

*Louis szemszöge*

Atya világ. Egy idős néni ül mellett aki olyanokat horkol...ehhez már tudomány kell. És a nyála meg folyik ki..Pfújj. Ennél gusztustalanabbat nem láttam még eddig. Látok még egy üres helyet. Inkább odamegyek.

21. 3/3.rész

*Harry Szemszöge*


-Tényleg?-nézett rám kerek szemekkel.
-Igen.De az orvos szerint ne rohanjunk előre. Még nincs túl az életveszélyen.
-Nyugodj meg Harry minden rendben lesz.
-Tudom.
Ekkor megcsörgött a telefonom. Anya.
-Szia Anya.
-Szia kicsim. Nagyon sajnálom.
-Köszönöm. De te honnan tudod?
-Ez egyszerű. Az újságírók rátok vannak kattanva.
-Nem érdekelnek az újságírók. De azt tudod hogy Kate él? Megmentették.
-Ennek nagyon örülök drágám. De ha felépül az első utatok itt lesz. Remélem.
-Igen megígérem,de most leteszem mert itt a nővér.Szia anya.
-Szia.


-Elnézést hogy megzavartam, de baj van.
-Csak azt ne...azt ne mondja..hogy..hogy.
-Most ezekben a percekben élesztik újra. Higgye el mi mindent megteszünk.
-Köszönöm.
A földre rogytam. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Éreztem hogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon. Louis leült mellém és átölelt. Ránéztem és a szemeiből tisztán kilehetett olvasni a 'Nyugi haver minden rendben lesz' mondatot. Ez is csak velem történik meg. Azt gondoltam hogy majd szépen élünk kettesben és semmi bajunk nem történik..De ez nem egy tündérország ahol az van amit szeretnénk..NEM.Ez a valóság. Ahol el kell viselnünk minden fájdalmat. Volt már olyan pillanat mikor belegondoltam abba mi értelme is van az életnek. Akiket szeretünk mind meghalnak. Meghalunk mi is. És ki tudja hova kerülünk. Sokaktól hallottam már hogy ahova a rendes földi élet után kerülünk az sokkal de sokkal jobb. Ott nincs fájdalom. Csak és kizárólag öröm. Milyen jó is lenne. Nem kéne itt a kórházba a földön ülnöm és abban reménykednem hogy Kate maradjon életben. Mint már említettem..Ez a VALÓSÁG.


Köszönöm hogy elolvastad.
Ha tetszett írj kommentet vagy pipálj.:)
Ha pedig valami nem tetszett azt is nyugodtan oszd meg.:) Nem harapok.

Puszii.:Dorinaa.:)

21.3/2.rész

Ezer bocsánat. Nagyon elfoglalt voltam. Nem tudtam írni. De most hosszú idők után, meghoztam az új részt. Mostantól sűrűbben lesznek.:)
Puszi: Dorina.:)




*Nővérke szemszöge*

Bekopogtam a műtőszobába.
-Doktor úr. A kisasszonynak itt van az egyik közeli hozzátartozója.
-Nővérke. Nem látja hogy éppen műtjük?? Különben meg mondja meg a hozzátartozónak hogy még nem tudjuk ezt meg mondani..És most kifelé.-intett.
Lassan sétáltam vissza. Nem jó hírekkel szolgálva.

*Harry szemszöge*

Idegességemben nem tudtam már mást csinálni mint hogy mászkáltam össze vissza...De ahogy elnéztem láttam azt a nővérkét. Nem valami boldog...Csak ne  csak ne csak ne..Kérlek Istenem.
-Uram egyenlőre nem tudott a főorvos úr semmit sem tudott mondani. Még műtik.-szólt a nővér.
-Köszönöm.-válaszoltam majd leültem és vártam tovább.
Megőrjít a várakozás. Bennt van a műtőben és nem tudok róla semmit. Talán fel kéne hívnom a fiúkat...Bár nem is ismerik..-gondolkodtam magamban.
Csöng..csöng..csöng..
-Szia Harry.-köszönt Loui.
-Szia Lou. Baj van.
-Na mi baj van  haver. mondjad.
-Tudod egyszer meséltem hogy van egy lány. Kate-nek hívják.. és mi összejöttünk. Aztán történt egy kis gond elfutott és elrabolták. De hál' istennek előkerült, de viszont meglőtték..és most itt ülök a kórházban. Katie pedig a műtőben fekszik..és nem tudom mit csináljak..Tiszta ideg vagyok.Telkesen bele vagyok zúgva.De félek hogy most el fogom veszíteni. Ide tudnál jönni?
-Hát persze Hazz. 10 perc-mondta Lou a vonal másik végéről.
Majd letettem a telefont.
/9 perc elteltével/
Most parkolt le Loui.Láttam a kocsiját.
-Na helló haver.-köszönt.
-Szia.
-Na milyen lehangolt valaki.-próbált viccelődni ami most nem jött neki össze.
-Chh.
-Jójó nyugi. És most mi a helyzet?-tette fel a kérdést.
-Elvileg életben van.. a nővérke nem tudott semmi jót se mondani. Bennt van műtik.Ennyi. Én meg tisztára ki vagyok...1 hete nem aludtam semmit. Hulla vagyok.-panaszkodtam.
-Értelek tesó. És látom rajtad hogy nagyon szereted ezt a lányt. Reménykedjünk benne hogy felépül.-bíztatott Louis.
-Reménykedjünk. És köszönök mindent.
-Neked bármit. Harry.-átölelt.
 Pár perc elteltével arra lettem figyelmes hogy valaki megszólított.
-Jónapot Mr. Styles. Joe Marrady vagyok. Főorvos.-nyújtotta a kezét.
-Jónapot.
-Arra szeretném kérni fáradjon az irodámba.
-Renben. Lou mindjárt jövök.
*irodában*

-Cord kisasszony jelenlegi állapotáról szeretnék felvilágosítást adni.-kezdett bele.-A műtét életveszélyes volt. Bármelyik percben feladhatta volna a szíve.
-Ezt hogy érti hogy feladhatta volna? Tehát életben marad?-vágtam közbe.
-Igen él. De még ne rohanjunk nagyon  előre. Most jelen pillanatban a lélegeztető gépek tartják életben. A műtét óta - ami megjegyzem nem régen volt.- rengeteget javult az állapota. Reméljük nem sokára túl lesz az életveszélyen.-tájékoztatott.
-Nagyon szépen köszönöm doktor úr. Ez a magáé.-nyomtam a kezébe a pénzt.
-Ígérem mindent megteszünk.
Felálltam majd rohantam Louishoz.
-Lou, Haver.-ordítottam.-Él Kate él.

Bocsii

Nagyon sajnálom de mostanában nem nagyon hozok részt majd 2 hét múlva mert nem vagyok gép közelbe...Tényleg nagyon sajnálom megígérem bepótolom.:)

21.3/1.rész

Sziasztok.:) Mint mondtam ma hozok új részt.:) Egyet Viszont most én szeretnék kérni tőletek. Látom hogy sokan olvassátok meg minden, de akkor legalább egy kommentet vagy egy pipálást hagyjatok magatok után.
Előre is köszönöm.
Jó olvasást mindenkinek.:)
Puszi:Dorina.:)

*Harry szemszöge*

-Értem asszonyom.-válaszoltam.
-Addig kérem foglaljon helyet kint a váróban, amint lesz valami hír értesíteni fogjuk.
-Rendben.-ültem fel a székből.
Kijöttem és leültem az ajtóval szemben levő székre. Gondoltam hallgatok egy kis zenét talán lenyugszok egy kicsit. Bedugtam a fülem majd elindítottam a zenét.
Ez a zene volt az első...(Katt)
 Kicsit rosszul éreztem magam..Még jobban hiányzott. Hiányzott a csókja..a mosolya..a szemei...És minden ami Ő volt. Tudom fiatal vagyok de senkit nem szerettem még ennyire. Nekem Ő a nagy Ő. Ezt már tudom. És soha nem adom fel a reményt. A Remény hal meg utoljára.
Gondolkodásomat a rendőr asszony szakította félbe.
-Mr.Styles. Van egy jó és egy rossz hírem. Mielőtt elmondanám kérem fáradjon be.-utasított.
Bementünk mind a ketten ő leült az asztal mögé én pedig az említett tárgy elé.
-Nos tehát a jó hír az hogy Cord kisasszony meg van. A rossz pedig hogy sajnos a sürgősségi osztályon műtik éppen.-mondta.
Mihelyst meghallottam hogy Kate meg van örömömben felugrottam. De hát ott volt a rossz hír is.
-És azt szabad tudni milyen balesetet szenvedett?
-Egy golyó meglőtte. Szerencsére csak a lábát. De így is súlyos az állapota.
-Értem és köszönöm de most rohannom kell a kórházba. Viszlát-álltam fel és köszöntem meg se várva a rendőr elköszönését.
Rohantam. Nagyon gyorsan. Amennyire csak tudtam. Izgatott voltam amiatt hogy mi lehet Kat-tel.
Sikeresen eljutottam a kórházig. Befutottam a sűrgősségi osztályra majd a recepciót kerestem.
-Jó napot kívánok. Harry Styles vagyok. És a barátnőmet Katie Cord-ot. Körülbelül fél órája hozták be. Meg tudná nekem mondani hogy van?
-Jó napot Mr. Styles. Igen. Nem rég hozták be a fiatal lányt. Várjon egy percet megkérdezem.-majd elment.
-Rendben.
Álltam és vártam majd egy anyuka jött oda hozzám.
-Szia. Bocsánat hogy zavarok de a lányom nagy rajongója. Megtenné hogy aláírja nekem ezt a papírt?-nyújtotta az említett tárgyat.
-Elnézést. De most éppen egy életbevágóan fontos információra várok. Ígérem még ma bemegyek magához. De most semmi képpen se.
-Jó.Rendben. Semmi gond.Viszlát.köszönt majd bement a kórtermébe.
A nővér még sehol. A kíváncsiság viszont mingyárt megöl..Ajj..
Istenem Miért ilyen nehéz az élet??

20.fejezet

*Harry szemszöge*

Lux megmutatta az eltűnt lányról készített képet:

Amit nem akartam az sajnos beigazolódott. Kate volt a képen. Nem hiszem el. Miért Istenem? Miért most kellett ennek történnie?
Miért?-tettem fel magamban a kérdést.
-Bocsánat nem tudtam megvédeni. Nagyon sajnálom.-mondta Lux könnyeivel küszködve.
-Ne sírj nem miattad van. Ez az én hibám. De most kérlek hagyj magamra.
-Biztos ezt szeretnéd?-tette fel a kérdést.
-Egészen Biztos vagyok benne.-erősítettem meg az elöbbi kérésemet.
Lux elment. Magamra maradtam.
Szivemhez emeltem a kezem és beszéltem:
-Katie. Ha most hallod amit mondok akkor jól jegyezd meg. MEGKERESLEK. Ne aggódj. És tudd mindennél jobban Szeretlek. Szeretlek Kate. Jobban is mint hinnéd.
Nem tudom elhinni. Olyan gyorsan történt minden. De akkor abban a percben azt gondoltam a legjobb ötletnek ha elmennék a rendőrségre. Elindultam. Néha néha kiszökött a szememből egy-két könnycsepp.
/10 perc múlva a rendőrségen/
-Mr. Styles. Kérem mesélje el. Mi történt pontosan.-utasított az ügyeletes rendőr.
-Ma kaptam egy Sms-t és olyan állt benne hogy: Mikor megyek hozzá már fel mert már rég aludtam nála. És Katie kiborult. Felhívtam a lányt és kiderült hogy téves. Mikor megfordultam a barátnőm már sehol nem volt.
Kimentem a parkba és ott volt ágy lány. Sírt. Megszólítottam és ő mondta hogy: Elraboltak egy lányt és őt pedig megvágta az illető. És gyorsan lefotózta a lányt. Nem értem hogy csinálta. De a lényeg hogy van róla fotó. -fejeztem be a történetet.
-Köszönöm. Értesítjük ha lesz valami fejlemény.
-Viszlát.-intettem.
-Viszlát-Szólt vissza.
Dühösen,és bánatosan hagytam el a rendőrség épületét.
Még most se tudom felfogni mi történt. Egyszerüen.......Nem találok rá szavakat. Remélem előkerül és megtalálják. Hazafelé vettem az irányt. A Park fele. Hátha találok egy nyomot vagy akármi kis dolgot amivel előrébb lehetnénk. Síri csend volt. Csak néha mikor ráléptem a falevelekre azoknak a hangját lehetett hallani.
Semmi nyom. Se egy papir. Semmi.
Lassacskán hazaértem. Befeküdtem az ágyba és gondolkodni kezdtem. Majd lassan elnyomott az álom.


                                                                             ***


/1 héttel később. Rendőrségen/

-Mr. Styles.-kezdte a nő- jó hírem van az ön számára. Találtunk egy elhagyatott házat London egyik elhagyatott részében. Eléggé romos az egész. A házat két napon át megfigyeltük. Egy sebhelyes arcú emberre és egy fiatal barna hajú 17 év körüli lányra találtunk. A kollégáim éppen most próbálják behozni őket.
-Tehát ez most azt jelenti hogy meg van??????-csodálkoztam.
-Nem tudjuk pontosan. A lányról még csak annyit tudunk amennyit most hallott.
-Értem. És körülbelül mikorra hozzák be őket.
-Attól függ.
-mitől?-kérdezősködtem.
-Hogy megadja-e magát az ember vagy a rendőröknek kell beavatkozni.
.....
                                                              ***


Ennyi lenne a 20.fejezet. Bocsánatot kérek hogy csak most hoztam de, Nem voltam itthon és ott pedig nem volt jó a gép. De azért Remélem tetszett.:)

19.rész

*Katie szemszöge*


Mikor felébredtem Harry nézett velem szembe.
-Szia szépségem jól aludtál?
-Jó reggelt nem mondanám jónak.
-Miért történt valami?
-Liz...Lizről álmodtam.-mondtam akadozva.
-Mi volt az álomban?-faggatolózott-De ha nem szeretnéd nem muszáj.
-Elmondom. Tehát mikor felkeltem egy teljesen ismeretlen városban találtam magam. Ordítozni kezdtem hogy Hol vagyok. Majd felnéztem az égre és ott volt Ő.
-Liz?-szakított félbe.
-Igen.
-Folytasd.
-Ott volt. ÉS én elkezdtem neki mondani hogy jöjjön le hozzám. De nem jött és mondta nekem hogy ő örökre ott fog maradni és én tiltakoztam de mindig csak egy 'nem' volt rá a válasz.
Aztán felébredtem.Harry én megakarom Őt ölelni vagy legalább látni. Hiányzik. Most nekem olyan ez az egész mintha kitépték volna az egyik tüdőmet. Lehetetlen nélküle élnem. És nélküled.-csuklott el a hangom az utolsó mondatnál.
-Kate Szeretlek és ha te itt hagynál. Akkor én abba beleőrülnék. Azt szeretnéd?
-Nem Hazz. De hoznál nekem egy pohár vizet és egy fejfájás csillapítót?
-Igen szerelmem.
Harry kiment. A telefonja rezegni kezdett. Nem szeretek belenyúlkálni de ezt most muszáj.
Az SMS-ben.:
"Szia Béby.
Ma este átjönnél? Vártalak tegnap de nem jöttél. Ha ráérsz akkor hívj majd.
Addig is várlak Nyuszim.
Puszi:L"
Mii? Mi ez? Mit akar ez jelenteni? Míg Harry nincs velem akkor egy bizonyos 'L'-lel randizgat?
Nem akartam de akaratlanul is előjöttek a könnyeim.
Hazza berontott az ajtón a pohár vízzel és a gyógyszerrel a kezébe.
-Harry te mi a jó büdös francot művelsz? Míg én lábadozom addig te mindenkivel össze vissza bujkálsz az ágyba? Ezt komolyan gondoltad?
-Várj ezt nem értem kezd el még egyszer.
-Tehát Mi a fenét Csinálsz addig amíg én egyedül vagyok? Na mit? Várj megmondom én. Össze bujkálsz minden erre járó nőcikével.
-Nem Kat nem Én nem csináltam semmit se. Megtudom magyarázni.
-Jó hallgatlak. De gyorsan mert megyek haza.
-Én nem ismerek semmilyen 'L'-t. Azt se tudom ki ez.
-Figyelj én ezt nem veszem be. Még kapsz egy percet és elmegyek.
-Felhívom. És meglátod.
-Ne beszélj hanem cselekedj.
-Hívja már. Halló itt Harry.
-Szia ismerjük mi egymást?
-Nem hinném de küldtél nekem egy Sms-t Szerintem nem nekem akartad.
-Öhm igen bocs. Mikorra észbe kaptam addigra már késő volt.
-Szia.
-Szia és bocsi.

*Harry szemszöge*

Letettem a telefont. De Kate sehol. Mi van itt?
-Kate? Hol vagy? -kiáltoztam
Nem hiszem el hova tűnt el?
Lefutottam a kabátomért és mentem a sötét utcába.
-Kate!!!!!!
Semmi válasz. Eltűnt. Ez csak az én hibám. Mért. Mért ment el.És ha valaki elrabolta? Remélem nem. Biztos csak kiment levegőzni. Egy lány a padon ott ült összegubozódva.
-Szia Harry vagyok mi a baj?
-Szia é..én Lux vagyok. É..és egy lányt elraboltak. Elvitték. Probáltam segíteni de akkor megvágta a csuklómat és a lányt pedig magával vitte.
-Merre mentek? ÉS jólvagy?
-Igen jól és nem tudom mert egyszer csak mintha felszívodtak volna. Láttam őket aztán már semmit. Szerintem emlékezetkiesésem volt.
-De a lányt láttad?
-Igen Láttam Lefényképeztem hogy tudjak menni a rendőrségre.