21. 3/3.rész

*Harry Szemszöge*


-Tényleg?-nézett rám kerek szemekkel.
-Igen.De az orvos szerint ne rohanjunk előre. Még nincs túl az életveszélyen.
-Nyugodj meg Harry minden rendben lesz.
-Tudom.
Ekkor megcsörgött a telefonom. Anya.
-Szia Anya.
-Szia kicsim. Nagyon sajnálom.
-Köszönöm. De te honnan tudod?
-Ez egyszerű. Az újságírók rátok vannak kattanva.
-Nem érdekelnek az újságírók. De azt tudod hogy Kate él? Megmentették.
-Ennek nagyon örülök drágám. De ha felépül az első utatok itt lesz. Remélem.
-Igen megígérem,de most leteszem mert itt a nővér.Szia anya.
-Szia.


-Elnézést hogy megzavartam, de baj van.
-Csak azt ne...azt ne mondja..hogy..hogy.
-Most ezekben a percekben élesztik újra. Higgye el mi mindent megteszünk.
-Köszönöm.
A földre rogytam. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Éreztem hogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon. Louis leült mellém és átölelt. Ránéztem és a szemeiből tisztán kilehetett olvasni a 'Nyugi haver minden rendben lesz' mondatot. Ez is csak velem történik meg. Azt gondoltam hogy majd szépen élünk kettesben és semmi bajunk nem történik..De ez nem egy tündérország ahol az van amit szeretnénk..NEM.Ez a valóság. Ahol el kell viselnünk minden fájdalmat. Volt már olyan pillanat mikor belegondoltam abba mi értelme is van az életnek. Akiket szeretünk mind meghalnak. Meghalunk mi is. És ki tudja hova kerülünk. Sokaktól hallottam már hogy ahova a rendes földi élet után kerülünk az sokkal de sokkal jobb. Ott nincs fájdalom. Csak és kizárólag öröm. Milyen jó is lenne. Nem kéne itt a kórházba a földön ülnöm és abban reménykednem hogy Kate maradjon életben. Mint már említettem..Ez a VALÓSÁG.


Köszönöm hogy elolvastad.
Ha tetszett írj kommentet vagy pipálj.:)
Ha pedig valami nem tetszett azt is nyugodtan oszd meg.:) Nem harapok.

Puszii.:Dorinaa.:)