21.3/1.rész

Sziasztok.:) Mint mondtam ma hozok új részt.:) Egyet Viszont most én szeretnék kérni tőletek. Látom hogy sokan olvassátok meg minden, de akkor legalább egy kommentet vagy egy pipálást hagyjatok magatok után.
Előre is köszönöm.
Jó olvasást mindenkinek.:)
Puszi:Dorina.:)

*Harry szemszöge*

-Értem asszonyom.-válaszoltam.
-Addig kérem foglaljon helyet kint a váróban, amint lesz valami hír értesíteni fogjuk.
-Rendben.-ültem fel a székből.
Kijöttem és leültem az ajtóval szemben levő székre. Gondoltam hallgatok egy kis zenét talán lenyugszok egy kicsit. Bedugtam a fülem majd elindítottam a zenét.
Ez a zene volt az első...(Katt)
 Kicsit rosszul éreztem magam..Még jobban hiányzott. Hiányzott a csókja..a mosolya..a szemei...És minden ami Ő volt. Tudom fiatal vagyok de senkit nem szerettem még ennyire. Nekem Ő a nagy Ő. Ezt már tudom. És soha nem adom fel a reményt. A Remény hal meg utoljára.
Gondolkodásomat a rendőr asszony szakította félbe.
-Mr.Styles. Van egy jó és egy rossz hírem. Mielőtt elmondanám kérem fáradjon be.-utasított.
Bementünk mind a ketten ő leült az asztal mögé én pedig az említett tárgy elé.
-Nos tehát a jó hír az hogy Cord kisasszony meg van. A rossz pedig hogy sajnos a sürgősségi osztályon műtik éppen.-mondta.
Mihelyst meghallottam hogy Kate meg van örömömben felugrottam. De hát ott volt a rossz hír is.
-És azt szabad tudni milyen balesetet szenvedett?
-Egy golyó meglőtte. Szerencsére csak a lábát. De így is súlyos az állapota.
-Értem és köszönöm de most rohannom kell a kórházba. Viszlát-álltam fel és köszöntem meg se várva a rendőr elköszönését.
Rohantam. Nagyon gyorsan. Amennyire csak tudtam. Izgatott voltam amiatt hogy mi lehet Kat-tel.
Sikeresen eljutottam a kórházig. Befutottam a sűrgősségi osztályra majd a recepciót kerestem.
-Jó napot kívánok. Harry Styles vagyok. És a barátnőmet Katie Cord-ot. Körülbelül fél órája hozták be. Meg tudná nekem mondani hogy van?
-Jó napot Mr. Styles. Igen. Nem rég hozták be a fiatal lányt. Várjon egy percet megkérdezem.-majd elment.
-Rendben.
Álltam és vártam majd egy anyuka jött oda hozzám.
-Szia. Bocsánat hogy zavarok de a lányom nagy rajongója. Megtenné hogy aláírja nekem ezt a papírt?-nyújtotta az említett tárgyat.
-Elnézést. De most éppen egy életbevágóan fontos információra várok. Ígérem még ma bemegyek magához. De most semmi képpen se.
-Jó.Rendben. Semmi gond.Viszlát.köszönt majd bement a kórtermébe.
A nővér még sehol. A kíváncsiság viszont mingyárt megöl..Ajj..
Istenem Miért ilyen nehéz az élet??