2013. augusztus 22., csütörtök
21. 3/3.rész
*Harry Szemszöge*
-Tényleg?-nézett rám kerek szemekkel.
-Igen.De az orvos szerint ne rohanjunk előre. Még nincs túl az életveszélyen.
-Nyugodj meg Harry minden rendben lesz.
-Tudom.
Ekkor megcsörgött a telefonom. Anya.
-Szia Anya.
-Szia kicsim. Nagyon sajnálom.
-Köszönöm. De te honnan tudod?
-Ez egyszerű. Az újságírók rátok vannak kattanva.
-Nem érdekelnek az újságírók. De azt tudod hogy Kate él? Megmentették.
-Ennek nagyon örülök drágám. De ha felépül az első utatok itt lesz. Remélem.
-Igen megígérem,de most leteszem mert itt a nővér.Szia anya.
-Szia.
-Elnézést hogy megzavartam, de baj van.
-Csak azt ne...azt ne mondja..hogy..hogy.
-Most ezekben a percekben élesztik újra. Higgye el mi mindent megteszünk.
-Köszönöm.
A földre rogytam. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Éreztem hogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon. Louis leült mellém és átölelt. Ránéztem és a szemeiből tisztán kilehetett olvasni a 'Nyugi haver minden rendben lesz' mondatot. Ez is csak velem történik meg. Azt gondoltam hogy majd szépen élünk kettesben és semmi bajunk nem történik..De ez nem egy tündérország ahol az van amit szeretnénk..NEM.Ez a valóság. Ahol el kell viselnünk minden fájdalmat. Volt már olyan pillanat mikor belegondoltam abba mi értelme is van az életnek. Akiket szeretünk mind meghalnak. Meghalunk mi is. És ki tudja hova kerülünk. Sokaktól hallottam már hogy ahova a rendes földi élet után kerülünk az sokkal de sokkal jobb. Ott nincs fájdalom. Csak és kizárólag öröm. Milyen jó is lenne. Nem kéne itt a kórházba a földön ülnöm és abban reménykednem hogy Kate maradjon életben. Mint már említettem..Ez a VALÓSÁG.
Köszönöm hogy elolvastad.
Ha tetszett írj kommentet vagy pipálj.:)
Ha pedig valami nem tetszett azt is nyugodtan oszd meg.:) Nem harapok.
Puszii.:Dorinaa.:)
2013. augusztus 15., csütörtök
21.3/2.rész
Ezer bocsánat. Nagyon elfoglalt voltam. Nem tudtam írni. De most hosszú idők után, meghoztam az új részt. Mostantól sűrűbben lesznek.:)
Puszi: Dorina.:)
*Nővérke szemszöge*
Bekopogtam a műtőszobába.
-Doktor úr. A kisasszonynak itt van az egyik közeli hozzátartozója.
-Nővérke. Nem látja hogy éppen műtjük?? Különben meg mondja meg a hozzátartozónak hogy még nem tudjuk ezt meg mondani..És most kifelé.-intett.
Lassan sétáltam vissza. Nem jó hírekkel szolgálva.
*Harry szemszöge*
Idegességemben nem tudtam már mást csinálni mint hogy mászkáltam össze vissza...De ahogy elnéztem láttam azt a nővérkét. Nem valami boldog...Csak ne csak ne csak ne..Kérlek Istenem.
-Uram egyenlőre nem tudott a főorvos úr semmit sem tudott mondani. Még műtik.-szólt a nővér.
-Köszönöm.-válaszoltam majd leültem és vártam tovább.
Megőrjít a várakozás. Bennt van a műtőben és nem tudok róla semmit. Talán fel kéne hívnom a fiúkat...Bár nem is ismerik..-gondolkodtam magamban.
Csöng..csöng..csöng..
-Szia Harry.-köszönt Loui.
-Szia Lou. Baj van.
-Na mi baj van haver. mondjad.
-Tudod egyszer meséltem hogy van egy lány. Kate-nek hívják.. és mi összejöttünk. Aztán történt egy kis gond elfutott és elrabolták. De hál' istennek előkerült, de viszont meglőtték..és most itt ülök a kórházban. Katie pedig a műtőben fekszik..és nem tudom mit csináljak..Tiszta ideg vagyok.Telkesen bele vagyok zúgva.De félek hogy most el fogom veszíteni. Ide tudnál jönni?
-Hát persze Hazz. 10 perc-mondta Lou a vonal másik végéről.
Majd letettem a telefont.
/9 perc elteltével/
Most parkolt le Loui.Láttam a kocsiját.
-Na helló haver.-köszönt.
-Szia.
-Na milyen lehangolt valaki.-próbált viccelődni ami most nem jött neki össze.
-Chh.
-Jójó nyugi. És most mi a helyzet?-tette fel a kérdést.
-Elvileg életben van.. a nővérke nem tudott semmi jót se mondani. Bennt van műtik.Ennyi. Én meg tisztára ki vagyok...1 hete nem aludtam semmit. Hulla vagyok.-panaszkodtam.
-Értelek tesó. És látom rajtad hogy nagyon szereted ezt a lányt. Reménykedjünk benne hogy felépül.-bíztatott Louis.
-Reménykedjünk. És köszönök mindent.
-Neked bármit. Harry.-átölelt.
Pár perc elteltével arra lettem figyelmes hogy valaki megszólított.
-Jónapot Mr. Styles. Joe Marrady vagyok. Főorvos.-nyújtotta a kezét.
-Jónapot.
-Arra szeretném kérni fáradjon az irodámba.
-Renben. Lou mindjárt jövök.
*irodában*
-Cord kisasszony jelenlegi állapotáról szeretnék felvilágosítást adni.-kezdett bele.-A műtét életveszélyes volt. Bármelyik percben feladhatta volna a szíve.
-Ezt hogy érti hogy feladhatta volna? Tehát életben marad?-vágtam közbe.
-Igen él. De még ne rohanjunk nagyon előre. Most jelen pillanatban a lélegeztető gépek tartják életben. A műtét óta - ami megjegyzem nem régen volt.- rengeteget javult az állapota. Reméljük nem sokára túl lesz az életveszélyen.-tájékoztatott.
-Nagyon szépen köszönöm doktor úr. Ez a magáé.-nyomtam a kezébe a pénzt.
-Ígérem mindent megteszünk.
Felálltam majd rohantam Louishoz.
-Lou, Haver.-ordítottam.-Él Kate él.
Puszi: Dorina.:)
*Nővérke szemszöge*
Bekopogtam a műtőszobába.
-Doktor úr. A kisasszonynak itt van az egyik közeli hozzátartozója.
-Nővérke. Nem látja hogy éppen műtjük?? Különben meg mondja meg a hozzátartozónak hogy még nem tudjuk ezt meg mondani..És most kifelé.-intett.
Lassan sétáltam vissza. Nem jó hírekkel szolgálva.
*Harry szemszöge*
Idegességemben nem tudtam már mást csinálni mint hogy mászkáltam össze vissza...De ahogy elnéztem láttam azt a nővérkét. Nem valami boldog...Csak ne csak ne csak ne..Kérlek Istenem.
-Uram egyenlőre nem tudott a főorvos úr semmit sem tudott mondani. Még műtik.-szólt a nővér.
-Köszönöm.-válaszoltam majd leültem és vártam tovább.
Megőrjít a várakozás. Bennt van a műtőben és nem tudok róla semmit. Talán fel kéne hívnom a fiúkat...Bár nem is ismerik..-gondolkodtam magamban.
Csöng..csöng..csöng..
-Szia Harry.-köszönt Loui.
-Szia Lou. Baj van.
-Na mi baj van haver. mondjad.
-Tudod egyszer meséltem hogy van egy lány. Kate-nek hívják.. és mi összejöttünk. Aztán történt egy kis gond elfutott és elrabolták. De hál' istennek előkerült, de viszont meglőtték..és most itt ülök a kórházban. Katie pedig a műtőben fekszik..és nem tudom mit csináljak..Tiszta ideg vagyok.Telkesen bele vagyok zúgva.De félek hogy most el fogom veszíteni. Ide tudnál jönni?
-Hát persze Hazz. 10 perc-mondta Lou a vonal másik végéről.
Majd letettem a telefont.
/9 perc elteltével/
Most parkolt le Loui.Láttam a kocsiját.
-Na helló haver.-köszönt.
-Szia.
-Na milyen lehangolt valaki.-próbált viccelődni ami most nem jött neki össze.
-Chh.
-Jójó nyugi. És most mi a helyzet?-tette fel a kérdést.
-Elvileg életben van.. a nővérke nem tudott semmi jót se mondani. Bennt van műtik.Ennyi. Én meg tisztára ki vagyok...1 hete nem aludtam semmit. Hulla vagyok.-panaszkodtam.
-Értelek tesó. És látom rajtad hogy nagyon szereted ezt a lányt. Reménykedjünk benne hogy felépül.-bíztatott Louis.
-Reménykedjünk. És köszönök mindent.
-Neked bármit. Harry.-átölelt.
Pár perc elteltével arra lettem figyelmes hogy valaki megszólított.
-Jónapot Mr. Styles. Joe Marrady vagyok. Főorvos.-nyújtotta a kezét.
-Jónapot.
-Arra szeretném kérni fáradjon az irodámba.
-Renben. Lou mindjárt jövök.
*irodában*
-Cord kisasszony jelenlegi állapotáról szeretnék felvilágosítást adni.-kezdett bele.-A műtét életveszélyes volt. Bármelyik percben feladhatta volna a szíve.
-Ezt hogy érti hogy feladhatta volna? Tehát életben marad?-vágtam közbe.
-Igen él. De még ne rohanjunk nagyon előre. Most jelen pillanatban a lélegeztető gépek tartják életben. A műtét óta - ami megjegyzem nem régen volt.- rengeteget javult az állapota. Reméljük nem sokára túl lesz az életveszélyen.-tájékoztatott.
-Nagyon szépen köszönöm doktor úr. Ez a magáé.-nyomtam a kezébe a pénzt.
-Ígérem mindent megteszünk.
Felálltam majd rohantam Louishoz.
-Lou, Haver.-ordítottam.-Él Kate él.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)