19.rész

*Katie szemszöge*


Mikor felébredtem Harry nézett velem szembe.
-Szia szépségem jól aludtál?
-Jó reggelt nem mondanám jónak.
-Miért történt valami?
-Liz...Lizről álmodtam.-mondtam akadozva.
-Mi volt az álomban?-faggatolózott-De ha nem szeretnéd nem muszáj.
-Elmondom. Tehát mikor felkeltem egy teljesen ismeretlen városban találtam magam. Ordítozni kezdtem hogy Hol vagyok. Majd felnéztem az égre és ott volt Ő.
-Liz?-szakított félbe.
-Igen.
-Folytasd.
-Ott volt. ÉS én elkezdtem neki mondani hogy jöjjön le hozzám. De nem jött és mondta nekem hogy ő örökre ott fog maradni és én tiltakoztam de mindig csak egy 'nem' volt rá a válasz.
Aztán felébredtem.Harry én megakarom Őt ölelni vagy legalább látni. Hiányzik. Most nekem olyan ez az egész mintha kitépték volna az egyik tüdőmet. Lehetetlen nélküle élnem. És nélküled.-csuklott el a hangom az utolsó mondatnál.
-Kate Szeretlek és ha te itt hagynál. Akkor én abba beleőrülnék. Azt szeretnéd?
-Nem Hazz. De hoznál nekem egy pohár vizet és egy fejfájás csillapítót?
-Igen szerelmem.
Harry kiment. A telefonja rezegni kezdett. Nem szeretek belenyúlkálni de ezt most muszáj.
Az SMS-ben.:
"Szia Béby.
Ma este átjönnél? Vártalak tegnap de nem jöttél. Ha ráérsz akkor hívj majd.
Addig is várlak Nyuszim.
Puszi:L"
Mii? Mi ez? Mit akar ez jelenteni? Míg Harry nincs velem akkor egy bizonyos 'L'-lel randizgat?
Nem akartam de akaratlanul is előjöttek a könnyeim.
Hazza berontott az ajtón a pohár vízzel és a gyógyszerrel a kezébe.
-Harry te mi a jó büdös francot művelsz? Míg én lábadozom addig te mindenkivel össze vissza bujkálsz az ágyba? Ezt komolyan gondoltad?
-Várj ezt nem értem kezd el még egyszer.
-Tehát Mi a fenét Csinálsz addig amíg én egyedül vagyok? Na mit? Várj megmondom én. Össze bujkálsz minden erre járó nőcikével.
-Nem Kat nem Én nem csináltam semmit se. Megtudom magyarázni.
-Jó hallgatlak. De gyorsan mert megyek haza.
-Én nem ismerek semmilyen 'L'-t. Azt se tudom ki ez.
-Figyelj én ezt nem veszem be. Még kapsz egy percet és elmegyek.
-Felhívom. És meglátod.
-Ne beszélj hanem cselekedj.
-Hívja már. Halló itt Harry.
-Szia ismerjük mi egymást?
-Nem hinném de küldtél nekem egy Sms-t Szerintem nem nekem akartad.
-Öhm igen bocs. Mikorra észbe kaptam addigra már késő volt.
-Szia.
-Szia és bocsi.

*Harry szemszöge*

Letettem a telefont. De Kate sehol. Mi van itt?
-Kate? Hol vagy? -kiáltoztam
Nem hiszem el hova tűnt el?
Lefutottam a kabátomért és mentem a sötét utcába.
-Kate!!!!!!
Semmi válasz. Eltűnt. Ez csak az én hibám. Mért. Mért ment el.És ha valaki elrabolta? Remélem nem. Biztos csak kiment levegőzni. Egy lány a padon ott ült összegubozódva.
-Szia Harry vagyok mi a baj?
-Szia é..én Lux vagyok. É..és egy lányt elraboltak. Elvitték. Probáltam segíteni de akkor megvágta a csuklómat és a lányt pedig magával vitte.
-Merre mentek? ÉS jólvagy?
-Igen jól és nem tudom mert egyszer csak mintha felszívodtak volna. Láttam őket aztán már semmit. Szerintem emlékezetkiesésem volt.
-De a lányt láttad?
-Igen Láttam Lefényképeztem hogy tudjak menni a rendőrségre.

18. rész

*Katie szemszöge*

Harry beért a pohár vízzel.
-Tessék hercegnőm.
-Köszönöm.
-Ja és még valamit szeretnék neked adni.
-Mit Harry?
-Egy képet.
-Mi? Milyen képet??
Hazz odaadta képet. Az a kép kb. 2 éves lehetett még anno csináltuk mikor kifestettük egymást. Nagyon jó nap volt.

Liza ezt a képet őrizte. Nagyon szerettük egymást.
-Kate jól vagy?-szakította félbe a visszaemlékezésemet.
-Igen..csak elgondolkodtam.
-Liz?
-Igen. Még most sem hiszem el hogy csak úgy itt hagyott. Nem teheti ezt velem. Tudná hogy mennyire hiányzik.
-Nyugodj meg. Szerintem ma nálam alszol.
-Miért is?
-Azért mert nem akarom hogy abban a házban aludj ma este ahol a legjobb barátnőd éppen ma megölte magát.
-De..-tiltakoztam.
-Nincs semmi de. Jössz és kész. Válasznak csak egy "Igen Harry"-t fogadok el.
-Igen Harry.
-És most jó lenne ha aludnál egyet.
-Jó de te mész vagy maradsz?
-Sajnálom de mennem kell. El kell intéznem egy fontos dolgot.
-Mit?
-az most mindegy a lényeg a lényeg hogy nagyon fontos.
-Jó akkor menj Szia.
-Szia.-nyomott puszit az arcomra.
Újra kezembe fogtam a képet és nézegetni kezdtem. A régi szép idők. A sok nevetés. Mindig kiállt mellettem. Soha sem fogom elfelejteni. A fejembe örökre megmarad. És persze a szívembe.
Gondolataim után lecsukódott a szemem és elnyomott az a bizonyos álom.

*álomban*

Egy városban (?) ébredten. Körülöttem kihalt házak, kiszáradt fák. Sehol senki. Hol vagyok???
-Emberek hol vagyok??? Valaki!!!!-ordítottam.
Felnéztem az égre. Egy ismerős arcot pillantottam meg. Liz.
-L-liz! Te meg hogy...hogy kerülsz oda?-dadogtam.
-Kate én vagyok a te őrző angyalod.
-Értem de..nem akarsz idejönni hozzám?
-Kat nem érted én ÖRÖKRE itt maradok fennt. Mindig téged foglak figyelni-hangsúlyozta ki az 'örökre' szót.
-De gyere ide.!
-Nem nem mehetek értsd már meg.
-És semmi lehetőség nincs arra hogy együtt legyünk?
-Nincs..vagyis egy van. De azt én nem akarom.
-Nem akarsz velem lenni?
-Buta. Dehogynem csak nem akarom hogy te is meghalj.
-Tehát erről van szó. Én megteszem csak veled lehessek.
-Nem Kate nem engedhetem.
-Muszáj érts meg.

*álom vége*

Köszi hogy elolvastad.:)